*7. rész*

 

~Életem egyik legszebb napja~

Mikor már tizedszer próbáltam elérni Kendallt, jobbnak láttam, ha üzenek neki a hangpostáján keresztül:
-Szia Kendall, itt Flower. Csak azért kereslek, mert még mindig szörnyen érzem magam, s szükségem lenne a segítségedre. Amint meghallgattad ezt, kérlek hívj. Fontos!
Ettől fogva csak vártam, és vártam, és vártam...

 Ismét gubbasztottam az ágyamon egy órát, végül úgy döntöttem, lemegyek a nappaliba tévézni, mert Kendall nem fog visszahívni egyhamar. Gyorsan végignéztem a műsorújságot, hátha találok valamit, amit még nem láttam, vagy olyan filmet, amit láttam már, de ennek ellenére újra megnézném, és pechemre épp minden adón olyasvalami ment, ami egyáltalán nem kötött le. Ekkor újabb ötletem támadt, gondoltam, megnézem, hátha tudok valakivel Skype-on beszélni. Sajnos ez sem volt sikeres választás, ugyanis az ismerőseim fele nem volt elérhető, a másik fele pedig vagy elfoglalt volt, vagy nem volt gépnél. Időközben úgy is beesteledett, úgyhogy ideje volt vacsoráznom, majd ezután újból végignéztem a műsorújságot, megint semmi érdekes film vagy sorozat, Skype-on semmi változás, így gondoltam, úszom egyet, talán azzal levezetem a fölös energiámat. Körülbelül 1 órát úszkáltam, mikor úgy döntöttem, jobb, ha lefekszem aludni, mert egyszerűen semmihez sem volt kedvem, meg ha már egyszer megtehettem, jobbnak láttam korán lefeküdni. Az éjszaka közepén a telefonom pittyegésére keltem. Azt gondoltam, merülő félben van, de szerencsére tévedtem. Kendall végre észrevette a hangpostáján hagyott üzenetemet, s küldött egy SMS-t, melyben ez állt:
"Szia Flower. Sajnálom, hogy eddig nem tudtam válaszolni, a stúdióban voltunk a srácokkal, a telefonom időközben lemerült, a töltőm meg otthon hagytam, és mindenképp be akartuk fejezni a dalokat. Ha gondolod, holnap átmehetek hozzád, vagy elmehetünk valahova, hogy ne legyél egyedül, illetve hogy ne szomorkodj. Majd írj, hogy mi legyen. Kendall
Ui: Ne haragudj, ha felkeltettelek. :)"

Nagyon megörültem, hogy végre válaszolt, s jobbnak láttam, ha minél előbb válaszolok neki:
"Szia Kendall. Ha neked megfelel, gyere át holnap délután, aztán majd eldöntjük, mit csináljunk. Flower.
Ui: Nem haragszom, hogy felkeltettél, sőt részben örülök is neki, és köszönöm, hogy válaszoltál a hangpostádon hagyott üzenetemre. :)"

Pár perccel később jött is a válasz, melyben az állt, hogy délután 3 körül jön, s hogy jó éjszakát kíván. Gyorsan írtam egy válasz SMS-t, hogy várom, s hogy én is jó éjszakát kívánok, majd visszadőltem az ágyamra, s újra álomba merültem.


~Másnap~

Reggel kicsit korábban keltem, mint általában szoktam, de ennek ellenére kipihentem ébredtem - talán nem kéne túl későn lefeküdnöm aludni - s egy gyors reggeli után kicsit rendet raktam, majd egy gyors zuhany után elkezdtem keresni a megfelelő öltözéket, ami kényelmes, általában otthon hordom, de ennek ellenére ha el kéne mennem otthonról, nem lenne gond. Végül emellett döntöttem:

 Gyorsan felöltöztem, enyhén kisminkeltem magam, s miután végeztem, nem sokkal később megérkezett Kendall is.
-Szia Flower. Hogy vagy?
-Szia Kendall. Már jobban, köszönöm. Gyere be. - majd kicsit odébb álltam az ajtóból.
-Van valami ötleted, hogy mit csináljunk? - kérdezte ezt egy hatalmas mosollyal az arcán, melyből gondoltam, hogy tervez valamit.
-Sajnos nincs. De ha jól gondolom, neked van.
-Jól gondolod. Ahogy látom, úgy készültél, hogy inkább a városban töltenéd a napod. - majd rámutatott a kanapén lévő kis táskámra.
-Részben igen. Nos, mit terveztél a mai napra?
-Hozz egy kendőt, amivel kint beköthetem a szemed. Van egy kis meglepetésem számodra.
-Oké, sietek.
-Kint várlak a kocsinál. - kiáltott utánam Kendall.
Amint kiértem, mindketten beültünk az autóba, majd Kendall bekötöttem a szemem. Az út így hosszúnak tűnt, de mivel az egészet beszélgetéssel és énekléssel töltöttük, nem zavart, hogy nem láttam, merre megyünk.
-Megérkeztünk. - állította le Kendall az autót.
-Jajj de jó. Levehetem a kendőt?
-Várj, segítek. - majd kioldotta a csomót, s végre láthattam, hova kerültem.
-ÓH..TE...JÓ..ÉG - mondtam szaggatottan - Ezt alig hiszem el.
-Remélem tetszik.
-Alig hiszem el, hogy ismét itt vagyok. Mikor megérkeztünk a barátaimmal LA-be, pár órát töltöttünk itt, s most még többet láthatok DisneyLandből. Köszönöm, hogy ide hoztál. - mondtam mindezt egy mosollyal az arcomon.
-Végre újra mosolyogni látlak.
-Csakis neked köszönhető.
A nap hátralévő részében a lehető legtöbb részét végigjártuk a vidámparknak, de Kendall tartogatott még meglepetéseket. Amint kezdett esteledni, elmentünk Kendall egyik ismerőséhez, akiről később kiderült, hogy kutyatenyésztő. Itt ért a második meglepetés, ugyanis kaptam egy édes kis mopszot.

Én azt gondoltam, ennél már nem lehet jobb a napom, de Kendall a további meglepetéseivel még szebbé tette a napot. Mikor hazavitt, kinyitottam az ajtót, nem hittem a szememnek...