*3. rész*

~Mindennek vége?~

*Flower*

-Jó éjt mindenkinek! - köszöntünk el egymástól, s már indultunk is a szobáinkba.

-Cody, veled mehetek holnap?

-Persze, kicsim! Kérni is akartam, hogy gyere velem. - mondta Cody, majd egy hatalmas mosoly ült ki az arcára.

-Remek! Már várom a holnapot! Tudom, hogy mindent beleadsz majd, a lehető legjobbat nyújtod, s sikered lesz... - majd kicsit elszomorodva Codyhoz bújtam, s egy könnycsepp is legördült az arcomon.

-Hát... Ez nem volt valami meggyőző.

-Sajnálom...tudom, hogy minden álmod az, hogy híres legyél, s sikeres karriered legyen, de nem akarlak elveszíteni. - próbáltam sírás nélkül végigmondani, de csak elcsuklott a végén a hangom.

-Én sem akarlak elveszíteni, elhiheted. Nem is olyan biztos, hogy leszerződtetnek.

-Én biztos vagyok benne, hiszen te tehetséges vagy.

-Te is az vagy, s egyszer neked is megadatik majd egy ilyen lehetőség. - próbált Cody jobb kedvre deríteni.

-Ja..persze..nem hiszem.. Neked tuti sikered lesz holnap. De inkább aludjunk, mert még a végén emiatt szúrsz el mindent, és ezt most egyikőnk sem akarja.

-Jó éjt Flower!

-Jó éjt Cody!

Majd szorosan magához ölelt, s így aludtunk el.

*Másnap*

-Hé! Flower! Kicsim! Kérlek ébredj fel, különben elkésünk! - keltegetett Cody.
-Miért? Hány óra van? - kérdeztem kómásan.
-Mindjárt 8. 10-re a stúdióban kell lennünk.
-Jó, oké, mindjárt kelek. Negyed óra múlva a konyhában leszek. Oké? - tettem hozzá még mindig kissé kómásan.
Amilyen gyorsan tudtam, kikeltem az ágyból, kerestem gyorsan valami kényelmes ruhát, és rohantam is a fürdőbe felfrissíteni magam. A negyed órából fél óra lett, de legalább időben elkészültem - korai kelésnél ez nálam csoda - s már rohantam is a konyhába. Egy gyors reggeli után már indultunk is, s a kisebb dugó ellenére is 10-re már a stúdióban voltunk. Cody bemutatta pár dalát, majd 1-2 feldolgozást, s mindnek nagy sikere volt. Szerencsére - bár az én egyre nagyobb bánatomra - el is kezdtek Cody demoján dolgozni. Este, mikor hazaértünk, Vicky és Dave már tűkön ülve várta, hogy elmeséljük, mi is történt a nap folyamán.
-Gratulálunk Cody! - mondták egyszerre.
-És ti mi jót csináltatok ma? - próbáltam valami más témát találni.
-Sétálgattunk a parton. Volt egy kisebb táncverseny is, amibe mindketten beneveztünk, s Vicky lett a győztes. Az eredményhirdetés után egy hapsi jött oda hozzánk, s Vicky kezébe nyomott egy névjegykártyát, s holnap várják egy meghallgatásra.
-Gratulálunk Vicky! Biztos remekelsz holnap is! - mondtam Codyval együtt.
-Remélem. De ha ne bánjátok, én most megyek aludni. Jó éjt mindenkinek! - köszönt el tőlünk Vicky.
-Ha nem bánjátok, én is megyek. Holnap ismét hosszú és fárasztó napunk lesz. Jó éjt! - köszönt el Cody is.
Majd mindketten a szobáikba mentek.
-Remek. Előbb Cody, s most már Vicky is. Te nem kaptál véletlenül egy ajánlatot? - kérdeztem kicsit ingerülten Davetől.
-Nem. De neked most mi bajod? Sosem szoktál ilyen lenni. Csak nem féltékeny vagy?
-Szerinted? Jó, azt nem mondom, hogy nem örülök a sikerüknek, mert tudom, hogy mindkettejük álma az, hogy híres legyen, s végre megadatik nekik az esély erre. De minél közelebb vannak a célhoz, nekem annál jobban fáj, hogy elveszíthetem őket.
-Megértem, mert nekem sem a legjobb, elhiheted. De tudom, hogy mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy ez a négyes ne hulljon szét.
-Tudom, hogy mindent meg tesznek majd, de úgy érzem, az sem lesz elég, s valahogy mégis széthullunk. S már nem lesz több mókázás együtt. Na de mindegy. Inkább megpróbálom az egészet elfelejteni. Ha nem haragszol, én is megyek aludni. Jó éjt Dave!

 ************

Teltek-múltak a hetek, s Vicky egyre kevesebbet volt velünk. Hol klipforgatáson, hol koncerteken, mint háttértáncos,  s olykor koreográfusként tevékenykedett. Sajnos ezt Dave nem bírta, mivel nem mehetett mindig Vickyvel, s sajnos bekövetkezett az, amitől tartottam. A négyesünk kezdett széthullani. Vicky folyton utazott, Davevel szakítottak. Dave a legnagyobb bánatunkra hazautazott. Eközben Cody demoja elkészült, s már lassan a 2. dala került a toplisták élére. Elkészült az első kislemeze is, s egyre nagyobb rajongótábora lett.

Egyik nap, míg Codyval a stúdióban voltunk, úgy gondoltam, kicsit körülnézek a környéken, s hagyom, had dolgozzon úgy, hogy nem vagyok ott, nem akartam állandóan az útjában lenni. Miközben sétálgattam, gondoltam, beülök a közeli Starbucksba egy kávéra, s közben rajzolgatok - szerencsére megszállt az ihlet - valamint egy kicsit zenét is hallgatok. Legalább addig is elfelejtem, hogy Cody egyre híresebb, s itt maradok egyedül. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki megérinti a vállam, kihúzza az egyik fülemből a fülesem, s azt kérdezi:
-Szabad ez a hely melletted?
-Per...szeeeee - mondtam akadozva, mikor ráeszméltem, ki is akar mellém ülni.