*5. rész*

~Vajon jól döntöttem?~

Másnap Cody be is tartatta velem a "szabályt", miszerint nem mozdulhatok ki nélküle. Szerintem kicsit túlzásba is vitte, mert még mosdóba is úgy mehettem ki, hogy ő vagy valaki más elkísér. Alig akartam elhinni, hogy ennyire féltékeny. Nem bírtam felfogni, hogy miért ilyen, hogy miért bántja az, hogy beszéltem valakivel, akiért már régóta rajongok. Aztán az elkövetkezendő hét hatalmas fordulatot hozott...

Ez a hét nem volt a legjobb, sem a legkönnyebb számomra. Az első két napon - épp hogy - kibírtam, hogy Cody betartassa velem a "szabályt", de ennyi épp elég is volt ebből. Úgy döntöttem, az hét hátralévő részét itthon töltöm, addig is valami hasznosat tehetek. A stúdióban töltött utolsó napokban egyszer sikerült összefutnom Kendallel, s telefonszámot cseréltünk. Szerencsémre - pontosabban szerencsénkre - ezt Cody nem tudta meg.

A hét hátralévő részében rendet raktam a lakásban, rajzolgattam, énekelgettem, táncoltam, de valahogy mégis unatkoztam. Azt tudtam, hogy Codyval nem akarok elmenni a stúdióba, mert ott is halálra unnám magam, de itthon sem könnyű.

Szombat este megtudtam, hogy Cody a vasárnapot a stúdióban tölti, s legjobb esetben is csak hétfőn délelőtt jön haza. Ő szerencsére azt hitte, hogy nekem ez mennyire rossz, de legbelül örültem ennek, hiszen végre lesz alkalmam összefutni, vagy legalább beszélni Kendallel.

Végre eljött a vasárnap, s reggel elég korán keltem. Codynak azt mondtam, hogy elmegyek vásárolni, felhívom Vickyt, hátha épp a környéken tartózkodik, s van egy kis ideje, s összefutunk. Tudom, hogy nem lett volna szabad hazudnom neki, de mégse mondhattam azt, hogy felhívom Kendallt, hogy töltsük együtt a napot, vagy annak egy kis részét.

Amint Cody elment a stúdióba, pár perccel később már Kendallt hívtam, s közben járkáltam fel s alá a szobámban, arra várva, hogy végre felvegye a mobilját. S egyszer csak végre felvette:

-Szia Flower. Hogy vagy?

-Szia Kendall. Jól. És te?

-Remekül. Nos, miért is keresel?

-Hááát.. azééért.. hoooogy.. najó, jobb ha egyből kibököm, miért. Szóval azért, hogy lenne-e kedved ma találkozni? Úgy délután 1 körül annál a Starbucksnál, ahol először összefutottunk?

-Igaz, kicsit időhiányban szenvedek, de miért is ne. Úgy is rám fér egy kis kikapcsolódás. Akkor ott találkozunk délután 1-kor.

-Remek.

-Flower, van valami terved a mai délutánra, vagy majd alakul ahogy alakul?

-Tervem sincs, sem ötletem, szóval majd minden jön magától.

-Rendben. Akkor majd délután beszélünk. Addig is szia.

-Szia.

Ekkora mázlim is csak nekem lehet. Ő és a banda épp most dolgozik a legújabb albumukon, pont, mint Cody az első lemezén, de mégis szakít rám egy kis időt. Nem úgy, mint a barátom... Vajon ő még szeret engem? Vagy miért van még mindig velem? S most akkor Kendall is szeret engem? Te jó ég, mit csinálok? Illetve mit csináltam? Tényleg jó ötlet volt elhívni Kendallt? Nem neki kellett volna engem?

Amíg ezeken, s ehhez hasonló kérdéseken gondolkodtam, elment az idő, s elkezdtem készülődni. Gondoltam, annyira nem öltözöm ki, hiszen ez nem egy randi - vagyis számomra nem az - de mégsem mehetek el olyan ruhában, amiben Codyval és a régi négyessel mentünk szórakozni. Úgyhogy emellett a szett mellett döntöttem:

Gyorsan készítettem magamnak egy natúr sminket, kivasaltam a hajam, s már indultam is a megbeszélt helyre. Amikor odaértem, Kendall már várt.

-Szia Flower.

-Szia Kendall. - léptem közelebb hozzá, majd megöleltük egymást. - Remélem, nem vársz rám rég óta.

-Pár perce érkeztem, úgyhogy pontos voltál. - mondta, majd egy hatalmas mosoly ült ki az arcára.

-Mit szólnál, ha ismét beülnénk egy kávéra, s majd azalatt eldöntjük, hogy hogyan tovább?

-Benne vagyok.

Majd bementünk, s mindketten rendeltünk. Én egy Caramel Macchiato-t, Kendall pedig egy Caffe Latte-t kért, s ezután az egyik kis eldugott sarokban foglaltunk helyet. Kb. 3 órán át beszélgettünk, nevettünk, s hirtelen Kendall előállt egy ötlettel:

-Flower, mi lenne, ha elvinnélek a kedvenc helyemre?

-Háát.. nem is tudom..

-Valami baj van?

-Nincs semmi baj, csak ugratlak. Benne vagyok, menjünk!

-Oh, már azt hittem, nem akarsz jönni. De ez esetben indulhatunk is.

Majd Kendall elvitt a kedvenc helyére. Még mielőtt elindultunk, bekötötte a szemem, hogy ne lássam, merre megyünk. Kb. fél órás autókázás után megérkeztünk. Kisegített a kocsiból, s elkísért egy bizonyos ponthoz, ahol végre levette rólam a kendőt, s egy meseszép látvány fogadott.

-Kendall, ez csodálatos! Nem is gondoltam, hogy ez a kedvenc helyed.

-Pedig az. Sokak kedvence a Hollywood Hills, ami tényleg szép, de a Santa Monica móló is tartogat érdekességeket.

-Ha te mondod... - majd ezután mögém lépett, s átkarolt. Én ezalatt a párkányra támaszkodtam, s így néztük a naplementét, ami valami hihetetlenül mesés látvány volt. Alig hittem el, hogy mindet velem történik, illetve hogy épp akkor megtörténik, mert úgy éreztem, álmodom, s lassan felébredek. Szerencsémre nem így történt.

-Kendall, ez olyan, mintha álmodnék! Hihetetlen, hogy ez most tényleg megtörténik velem.

-Hidd csak el. Nem véletlen, s nem csak egy álom. Örülök, hogy tetszik mindaz, ami ma velünk történt.

-Felejthetetlen emlék marad számomra, az már biztos.

A meghitt pillanatot megzavarta Kendall telefoncsörgése.

-Hogy én milyen hülye vagyok! Annyira sajnálom Flower, hogy nem halkítottam le!

-Semmi baj, vedd fel nyugodtan. Lehet, hogy fontos.

-Rendben. De tényleg ne haragudj. - majd Kendall végre felvette a még mindig csörgő telefont, s mikor lerakta, egyből tudtam, hogy a kis kiruccanásunk véget ért.

-Sajnálom Flower, de vissza kell mennem a stúdióba. Hazaviszlek, majd rohanok tovább, mert a fiúknak sikerült 1-2 dalt írni, s felénekeljük, hogy még több dalból választhassuk ki azokat, amik majd az albumra kerülnek. Tényleg nagyon sajnálom, hogy most így a kiruccanásnak vége, de...

-Kendall, tudom. - szakítottam félbe. - Az albumot minél előbb ki szeretnétek adni, így akár éjjel is képesek vagytok bemenni a stúdióba. S hidd el, nem haragszom, mert örülök, hogy legalább eddig is veled lehettem.

-Ennek örülök. Gyere, hazaviszlek. - majd elindultunk Kendall kocsijához, s kb. 1 órás autókázás után haza is értünk. Az utazást beszélgetéssel, nevetéssel, s dalolással töltöttük, így nem is tűnt olyan hosszúnak.

-Nos, megjöttünk. Kicsit késő van, bekísérlek, aztán megyek is, mert a fiúk már várnak.

-Nem muszáj bekísérned, eljutok az ajtóig egyedül is. Meg nem szeretném, ha a fiúk miattam lennének mérgesek rád.

-Tudják, hogy veled vagyok, így nem fognak haragudni, ha nem érek oda időben.

-Akkor jó. - majd Kendall bekísért az ajtóhoz, s épp indultam volna be, mikor megragadta a kezem, s magához húzott. Ő mélyen a szemembe nézett, s én az övébe, s egyre közelebb hajolt hozzám, olyannyira, hogy ajkaink épphogy nem értek össze. S egyszer csak még egy leheletnyit közelebb húzott, s megcsókolt. Életem addigi legjobb csókja volt. Lágy, de mégis szenvedélyes. Valahogy mindenről megfeledkeztem, ami addig történt, s hagytam, hogy a csók magával ragadjon. Ezt a mesés pillanatot egy köhintés szakította félbe, ami mögülem jött.

-Flower, mégis mit műveltek? - lépett hozzám s kérdőre vont Cody.

-Cody, kérlek, hagyd, hogy megmagyarázzam! - kérleltem szerelmem, majd Kendallhez fordultam. - Kendall, kérlek, most menj, majd beszélünk.

-Rendben, sziasztok. - majd elrohant.

Ezután Cody után szaladtam, hogy végre elmondhassam neki, hogy mi is történt. Majd miután mindent pontról pontra elmeséltem - mindarról, ami a nap folyamán történt - Cody ismét kérdőre vont:

-Nos, nem elég, hogy megkértelek arra, hogy maradj itthon, ne verj át, illetve szólj, hogyha elmész, te pont az ellenkezőjét tetted. Flower, mond, mégis mi ütött beléd? Ha valami baj van, mond el nyugodtan, vagy ha nem szeretsz már, azt is!

-Cody, ha ezt szeretnéd, hát legyen. Kezd elegem lenni abból, hogy alig vagy velem, szinte 0-24-ben a stúdióban vagy, ha pedig épp itthon vagy, akkor meg hagyjalak pihenni. Meg ez a szabály is, hogy sehova nem mehetek el egyedül a stúdióból, sőt még az épületen belül sem, egy kicsit túlzás. S tudod miért mondtam azt, hogy megpróbálom felhívni Vickyt? Mert tudtam, hogyha azt mondom, hogy Kendallel szeretnék találkozni, kiakadtál volna, s őröket állíttattál volna az ajtóba, ami nekem nem hiányzik. Tudod, néha úgy érzem, hogy nem szeretsz már úgy, ahogy eddig, s mindennél fontosabb a karriered, mint én vagyok, vagy voltam. S tudom, hogy nem kellett volna, hogy hagyjam, hogy Kendall megcsókoljon, de magukkal ragadtak az érzelmek, valamint a pillanat, s örültem, hogy végre valaki azt érezteti velem, hogy fontos vagyok neki.

-Aha, szóval ezt gondolod. Hát tudod mit, a stúdióban lett 1-2 új barátom, akik legalább nem vernek át. Tudod, azt hittem, a barátnőm vagy, s hogy a kapcsolatunk fontos neked, de ha ezt érzed, s ezeket gondolod, akkor úgy gondolom, jobb, ha itt és most mindennek vége. Megyek, összepakolok, s el is megyek. Úgy gondolom, ez mindkettőnknek jobb lesz. Bár egy dolgot szeretnék kérni. Azért maradjunk barátok. Nem akarlak örökre elveszíteni, de úgy érzem, köztünk nem lehet több, mint barátság.

-Hát ha így gondolod, legyen. Sajnálom, hogy ezzel ér véget, de be kell látnom, illetve látnunk, hogy tényleg így lesz a legjobb. Azért örülök, hogy nem haraggal válunk el. - majd közelebb léptem Codyhoz, s megöleltem. - Jövök, segítek pakolni, oké?

-Ha szeretnél, gyere. - majd felmentünk az emeletre, s összepakoltuk Cody cuccait. Kb. fél óra múlva Cody bőröndjei már az ajtóban sorakoztak, s elérkezett a búcsú ideje.

-Nos, Flower, itt az ideje, hogy menjek. Köszönök neked mindent, s ha valami van, szólj, s megpróbálok segíteni. Minden elérhetőségemet tudod, ha valamelyik változna, értesítelek. Vigyázz magadra!

-Cody, én is köszönök neked mindent, s ígérem, szólok, ha valami van, de ígérd meg, hogy te is szólsz! S az elérhetőségeimet tudod, s ha változna valamelyik, megy az értesítés. S te is vigyázz magadra!

-Rendben, úgy lesz! Nos, akkor.. Szia. - majd megölelt, s elindult a barátja kocsijához, s pár perc múlva el is mentek. Bezártam az ajtót, felmentem a szobámba, hogy az eddig ki nem pakolt cuccaimat most végre előszedjem, s mikor beléptem a szobába, az íróasztalon lévő képre pillantva elszomorodtam. A képen én és Cody voltunk, még a kapcsolatunk elején. Hirtelen minden emlék előtört, s az ajtónak támaszkodva a földre rogytam, s zokogni kezdtem. Vajon jól döntöttem? Tényleg ezt kellett tennünk? Nem lehet, hogy most hagynom kéne, hogy pár nap vagy hét alatt elfelejtsük mindazt a rosszat, ami ezen a héten történt, s újrakezdhetjük előröl? Bárcsak tudnám, mit kéne tennem.....